2018. december 31., hétfő

A 2018-ban látott kedvenc filmek és sorozatok

Zebulonnal szavazást tartottunk, és a következők lettek 2018 kedvencei:

Dunkirk
Ready Player One
Searching
A Quiet Place



Sorozatokat tekintve amiből választani lehetett - és félkövérrel kiemelve a "nyertesek":

  • Kidding 1. évad
  • The sinner 2. évad
  • Bodyguard (nem volt rossz)
  • Maniac (nem fogott meg)
  • Atypical 2. évad
  • Castle Rock (pffff)
  • Broad city 3. évad (őrültek, imádom őket)
  • Homeland 7. évad (az előző évadok jobbak voltak)
  • Who is America? 
  • Éles tárgyak
  • Killing Eve 1. évad (a 2. epizód az év egyik legnagyobb sorozatélménye volt nekem, de ez kevés volt a kiemeléshez)
  • Patric Melrose (ebből pedig egy-egy jelenet égett bele a retinámba - nagyon kemény témáról szól, elég jól, de talán pont a témája miatt nem tudnám kedvencek közé sorolni)
  • A szolgálólány meséje 2. évad (nyehhh, persze nézni fogjuk tovább)
  • Westworld 2. évad (bruhhhh, bénasáááág)
  • 13 reasons why 2. évad (okés)
  • Love 3. évad (? Zebu nézte, nem tudom, végig-e)
  • American Crime Story 2. évad
  • Terror (1. évad kb. a feléig, nem véletlenül kaszáltuk)
  • The Alienist 1. évad (okés volt, de nem sok maradt meg belőle)
  • American Gods 1. évad (látványos, de unalmas massza volt jó színészekkel)
  • Big Little Lies 1. évad
  • The End of the F***ing World (jó kis mini sorozat volt, remélem nem lesz folytatása)
  • The OA (fű, ez valami misztikus izé volt. Ebből se maradt meg sok, de szórakoztató volt)
  • Skam - csak én néztem 1-4. évad, nekem a 2. tetszett a legjobban. 



2018. november 24., szombat

SKAM

Amiről még írni akartam, az a Skam című norvég ifjúsági sorozat. Most daráltam le az első három évadot, és a negyedikbe még csak belekezdtem, de a lelkesedés nem hagyott alább, sőt.

M. fel is tette a kérdést - valahogy így:
"Mi a csudáért nézel egy norvég nyelvű sorozatot (angol/magyar felirattal)?"

Nos, a sorozatba két szálon futottam bele 
1) comment.com-on
2) youtube-on

Előbbit időnként áttekerem, a Skam-ról szóló cikket el is olvastam, de nem győzött meg annyira, hogy belenézzek. A másik szálon meg ugye a homofil mániám miatt bukkantak fel a 3. évad szerelmespárjáról szerkesztett rajongói videók újra meg újra, míg végül egyszer rá nem kattintottam egyre, hogy mit akar ennyire az arcomba tolni a tube. Hamar rájöttem, hogy ez az a sora, amit commenten is ajánlottak. 

Aztán az epizódokat megtaláltam először angol felirattal, majd teljesen véletlenül magyar felirattal is. A legviccesebb, hogy alapvetően a harmadik évad miatt vágtam bele, erre eddig az volt a legunalmasabb. A sorozat pedig nagyon hamar bevonzott, aminek egyrészt az az oka, hogy infantilis vagyok, másrészt az, hogy a sorozat jó. A történetek egyszerűek, hétköznapik, így hihetők is. A szereplők szerethetők, nincsenek fekete-fehér, jó kontra gonosz emberek.

A sorozat norvég középiskolások mindennapjait mutatja be, minden évad más szereplőt emel a középpontba. Az első évad az első középsulis nappal kezdődik és egy barátok nélkül maradt leány botladozását nézhetjük, ahogy szépen kialakul körülötte egy squad csupa kívülálló lányból (például csatlakozik hozzájuk a muszlim Sana, akit a elején nem annyira bírtam, de a negyedik évadra, aminek ő a főszereplője, már nagyon érdekelni kezdett), miközben a párkapcsolatával is küzd. 

A második évad (a kedvencem) totál meglepetés volt számomra, és annyira semmitmondó, klisés a történet (a "jókislány" és a "rosszfiú" egymásra talál), de mégis ehhez köthető a kedvenc jelentem:


Noora amúgy is az első évadtól a kedvencem volt, mert tényleg olyan túlidealizáltan, ugyanakkor mégis hihetően (hitelesen?) jókislány, vele tudtam a legkönnyebben azonosulni, csak én sosem voltam olyan menő. :D Az a szép amúgy a sorozatban, hogy a nagy egymásra találás mellett sok más nagyon komoly témát is érintenek benne, mint a szexuális erőszak/visszaélés, a verekedés és háború jogossága, anorexia (utóbbi totál kimondatlanul, de ehhez a témakörhöz kapcsolódik egy másik kedvenc jelenetem Noora és Vilde között). 

A harmadik évad is olyan, hogy alapvetően arról szól, hogy a főszereplő fiú megküzd a szexuális orientációjával, de emellett SPOILER a mentális betegségek, vagyis egy konkrét mentális betegség okozza a konfliktust. 

A negyedik évadból eddig 3 részt láttam, Sana és a kulturális különbségek vannak a középpontban. 

Tetszik, ahogyan a technológia megjelenik és olyan organikusan illeszkedik a fiatalok mindennapjaiba, mint a való életben. Tetszik, hogy a szórakozás, dohányzás, alkohol, füvezés ott van, de nem tolták túl a biciklit (mint a Skinsben). Tetszik, hogy egy általam nem ismert kultúrába engedett betekintést. Tetszik, hogy a színészek hihetők, hitelesek, mégis mind olyan szépek*. Tetszik, hogy a konfliktuskezelésre adnak alternatív megoldásokat az ordibáláson túl. 

Furcsa, hogy mindenki ennyire gazdag. Gondolom azért Norvégiában sem ez az átlag. Furcsa, hogy a szülők ebben a sorozatban sem jelennek meg (vagy csak nagyon marginálisan). Furcsa, hogy ami mégis kiderül a szülőkről, az elég gáz (most komolyan, a 15-17 éves gyerekeiket ott hagyják és lelépnek?! Ez derül ki Williamről, Nooraról, Evaról, Isakról).   


* Oké, most tényleg nem akarok egy Noora-fangirl klubot alapítani, de annyira szép az a kislány (na jó, 22 éves)! Egy ideig totál zavarban is voltam, hogy miért látom ennyire szépnek, aztán megvilágosodtam. Fényképen nem jön ki, de rájöttem, hogy Josefine Pettersen teljesen Tom Hiddlestone-ra emlékeztet. :D

Forrás


Forrás

2018. október-november (félig-meddig) olvasottak

Olvasni keveset olvastam, illetve igazából egy könyvet, Anna Gavalda Szerettem őt című regényét olvastam végig, egy másikkal (Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre) még szenvedek, de szerintem fel fogom adni, nem fogtak meg a karakterek, és így nem is érdekel a történetük - illemből meg minek olvassam. 

Na, de Gavalda regényéről annyit, hogy sajnos én két részletben olvastam, és a kettő rész között elég sok idő telt el, pedig ez egy egyestés regény -  az ember leül valamikor egy esős őszi szombat délután és végigolvassa. Nekem az a törés sajnos kihatott az olvasmányélményemre, pont megtörtem a regény szépen felépített érzelmi ívét. Az írásmódja nagyon furcsa volt, anyum úgy adta ide, a két könyvet, hogy a Gyógyír északi szélre a ponyva, ez meg a szépirodalom. De azok a nagyon rövid szakaszok, meg amikor nem tudod, hogy a következő bekezdés még az előző "jelenet" közvetlen folytatása vagy tíz perccel később, vagy egy nappal később történik, azért az néha zavaró volt számomra. A regény mondanivalójával meg totál nem tudok egyetérteni (nem is kell), engem - ahogy a főszereplőt is - inkább kiakasztott. Lehet túl fiatal vagyok még, meg értem, hogy egy életünk van bla, bla, de SPOILER az após akkor is egy gyáva alak volt (bár ezt ő is belátja önmagáról), így viszont akkor meg mit siránkozik. Na mindegy, biztos fiatal vagyok még ehhez. Az írásmódról még annyit, hogy szinte végig Máté (wm blogger) stílusára emlékeztetett és elég nehéz volt tőle elvonatkoztatni. :) 



2018. szeptember 17., hétfő

2018 augusztus-szeptemberi olvasottak

John Green: Csillagainkban a hiba
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
John Banville: A tenger

2018. június 16., szombat

Olvasnivaló

Leila Slimani: Altatódal
Sarah Perry: Az essexi kígyó
Paula Hawkinw: A víz mélyén
P. D. James: A halál jár Pemberlyben
Michael Chabon: Ragyog a hold
Lukasz Orbitowski: Egy másik lélek

2018. május 6., vasárnap

Sosem voltál itt [You Were Never Really Here] 2017


Szokásos módos SPOILERES vélemény. 

Bár ezt amúgy baromira felesleges leírni, mert bármilyen filmajánló oldalt megnézek (IMDb-től a port.hun át a kritikákig) mindenhol leírnak MINDENT a filmről. 

És ezzel el is rontják az egész filmet. Én is olvastam a filmajánlókat, és szerintem ezzel a filmélményt azért kicsit elrontották. 

Szerencsére én csak annyira emlékeztem, hogy a főszereplő karakter kislányokat ment meg. De bakker, már ez is spoiler!

És most megint muszáj kicsit írnom a vesszőparipámról, a trailerekről. Hogy mennyire nem éri meg trailereket nézni, és hogy a teaser mennyivel jobb műfaj! Komolyan nem tudom amúgy, mi szükség van a trailerre, vagy miért kellett ennek a két műfajnak különválnia. Én értem, hogy be kell vonzani az embereket a moziba, de vannak filmek, aminek az atmoszféráját teszik tönkre azzal, hogy előre a szánkba rágják a dolgokat.

De olyannal ritkán találkozom, hogy a "hivatalos" írott ajánlóban "elrontják" a filmet. 

Mert a Sosem voltál itt-nek szerintem pont az a lényege, hogy szépen magadtól teszed össze a dolgokat. Magadtól jössz rá, mi történhetett a főszereplővel gyerekkorában. Magadról jössz rá, hogy FBI ügynök volt. Magadtól jössz rá, hogy katona volt. És hogy miket látott, miket élt át, aminek hatására ennyire szétcseszett a pszichéje.  Nincs kimondva, hogy az anyja Alzheimeres, nincs kimondva, hogy az ügynöke az ügynöke. Sosem mondja ki egyik szereplő sem, hogy valószínűleg a Nina apja vastagon benne volt abban, hogy a kislánya pedofilok kezére jutott, mivel a valóságot nem tudjuk meg. Csak azt, hogy a főszereplő mint GONDOL, mi történhetett. És mindezt vizuálisan kifejezve, szavak és magyarázat nélkül. 

Én azt sejtem, a rendező azt szerette volna, hogy ezekre a dolgokra a néző magától jöjjön rá. 

Azt írtam, annyit tudtam előzetesen a filmről, hogy a főszereplő elrabolt kislányokat ment meg. És hogy már ez is spolier. És mekkora! A film első 5-10 percében, míg a főszereplőnk el nem jut az ügynökég, nem tudjuk, hogy mi történt. Annyit látunk, hogy egy hotelszobában mindenféle gyanús eszközöket összeszed a főszereplőnk egy szemeteszsákba. Azt látjuk, hogy van egy véres kalapács. Hogy van egy fénykép egy kislányról, amit eléget. Hogy bujkál, a hotelből a hátsó ajtón oson ki. 

Ezek alapján arra is lehetne gondolni, hogy pont ő az agresszor. 

Na mindegy, ez már így történt, a trailereket eddig is kerültem (a Love, Simon kapcsán még majd szintén szóba fogom hozni), de valami alapján meg csak el kell dönteni, hogy egy film érdekel-e vagy sem. Eddig ott volt az írott ajánló. Most már azokat is kerülni kell?

Másrészről persze segített a film értelmezésében az "előzetes tudás", nyilván így, hogy tudtam, hogy a főszereplő a jófiú és neki kell szurkolni. Pont a film minimalizmusa (jesszu', alig volt benne párbeszéd!) és az ezzel szemben a vizuálisan nagyon is beszédes emlékkép-bevillanások teremtik meg a film sajátos hangulatát. 

A ki nem mondottság máshol is megjelenik: például amikor Joe elmegy először kimenteni Ninát, akkor a őrök leszerelését sosem mutatják élesben, hanem a biztonsági kamerákon keresztül látjuk, sokszor azt is csak utólag (azaz a rosszfiúk már a földön hevernek). Zebulonnak ez a megoldás kifejezetten nem tetszett, nekem is volt hiányérzetem, kissé "hiteltelenné" tette a figurát, másrészről tetszett, hogy nem egy "fröcsögjön a vér" típusú akciójelenetet láttunk. A rendező itt is ránk bízta, hogy elvégezzük a piszkos munkát és elképzeljük a mocskos részleteket.

És ha egy kifejezéssel kellene jellemezni ezt a filmet ez lenne: ki nem mondottság. 

A Sosem voltál itt két(-három) nagyon komoly témával foglalkozik, hiszen a gyermekprostitúcióra kényszerítés, a poszttraumás stressz szindróma és érintőlegesen az Alzheimerrel való küzdelem (vagyis egy Alzheimeres családtagról való gondoskodás nehézségei) külön-külön is kemény témák, s láttunk is már ezekkel foglalkozó nagyon jó filmeket. A Sosem voltál itt-ben tetszett, hogy annak ellenére, hogy mind a három témakör nagyon komoly és rengeteget lehetne beszélni róla filmes nyelven, a rendező kb 90 percben tudott róluk úgy mondani valamit, hogy nem éreztem kevésnek egyiket sem. 

A film erősségei még:
- A jelenet Joe és az anyja gyilkosa között zseniális volt. 
- Ami nekem a Miami helyszínelők típusú sorozatokban/filmekben mindig hiányzik: hogy ebben a filmben megmutatják, hogy egy bűnüldözéssel, rendfenntartással foglalkozó embert (itt ugye FBI ügynököt, katonát) mennyire tönkre tud tenni lelkileg a munkája. Hogy mennyire nem lehet feldolgozni azt, hogy látod mások halálát, hogy nem tudsz mindig segíteni, hogy későn érsz oda, hogy találkozol azzal, hogy felfoghatatlan gonoszság van az emberekben. Azért persze láttunk már erre példát, a zseniális The Killing mindkét nyomozója, Holden és (yo yo) Linden is nem véletlenül voltak annyira szétcsúszva. 
- Joaquin Phoenix. Ez az ember zseniális. Minden tiszteletem az olyan színészeké, mint Matthew McConaughey vagy Christian Bale, és ebbe a körbe felveszem Phoenixet is, hiszen hihetetlen, mennyire könnyen gyűlölhető karakter volt a Gladiátorban vagy mennyire imádnivaló a Her-ben és most mennyire nyomasztó a megtört magánnyomozó szerepében.     


Mások kritikái:
     







2018. március 18., vasárnap

Február hónap legjei

2018 február hónap legjobb filmjét a következők közül választottuk ki:

  • Három óriásplakát Ebbing határában
  • A víz érintése
  • Galaxis őrzői 2. rész
  • Kincsem
  • Cloverfield paradoxon

És a hónap filmje:

Három óriásplakát Ebbing határában

Nos, egyik film sem ütötte meg azt a mércét, hogy egy vállvonogatós MEHHH-en kívül komolyabban foglalkoznék velük. Vagy írtam már róluk, vagy még lehet összeszedem magam... Nem ígérem...


2018 február hónap sorozatát pedig a következők közül:

  • Hélix. (Hát inkább hagyjuk. Ez már a guilty pleasure kategóriába se fér bele.)
  • Atypical

A hónap sorozata:

Atypical

És most úgy tűnhet, hogy persze, hogy ez lett a hónap sorozata, hiszen nem volt vetélytárs, de azt hozzáteszem, hogy Zebulon az utolsó rész megnézését követően az év sorozatának kiáltotta ki. Igen, februárban. És azért ez csak jelent valamit. Ahhoz képest, hogy nagy nehézségek és kitartó nyafogás árán tudtam rávenni, hogy elkezdjük nézni, mivel a trailer alapján nem tetszett neki. Vagy mert tini filmnek tűnt, vagy mert a főszereplője autista. 



De az Atypicalban az a legjobb, hogy egyáltalán nem tinifilm. Ami valóban nem derül ki a trailerből az az, hogy az egész család és pár barát is a központban van, nem csak a 18 éves autista srác, és így sokkal árnyaltabban látunk bele a család életébe és abba, hogyan próbálnak segíteni a csajozni vágyó fiukon/testvérükön és ők maguk milyen problémákkal küzdenek.

Néhány kedvenc karakter:
Evan - Graham Rogers alakításában. A főszereplő tesójának pasija. Mondjuk könnyű is szeretni, mert kábé az egyetlen "hibátlan" karakter. De mégis pont ez a tisztasága tetszett nagyon.   

Casey - Brigette Lundy-Paine alakításában. A főszereplő húga. Igazán hiteles kamasz karakter és annyira tetszett az, hogy ő maga simán bunkózott a tesójával, de anyatigrisként védte, ha bárki más próbálta meg szívatni. 

Elsa, az anyuka - Jennifer Jason Leigh alakításában, aki producerként is részt vett a munkálatokban. Az ő karaktere szerintem a legnehezebb abban az értelemben, hogy szerintem a nézők 90 százaléka képtelen azonosulni vele és azonnal elkönyvelik egy hülye, irányításmániás, hűtlen picsának. És persze nem tökéletes és a megcsalás az megcsalás, de kommenteket olvasgatva továbbra is úgy látom, hogy az empátia totális hiánya jellemzi a sorozatnézőket. Egyből a Breaking Bad Skylere jutott eszembe, akit szintén mindenki hülyepicsázott, miközben ha fél percet rászán az ember arra, hogy az ő szemszögéből vizsgálja meg a dolgokat, rájön, hogy teljesen normálisan reagált mindenre. És talán Elsa esetében is lehetnénk elnézőbbek, ha többet megtudnánk a család életéről, mindennapjairól az események előtti időszakból. (Tényleg nem akarok ebből gender kérdést csinálni, de mintha a férfi karaktereknek mindenki mindent olyan könnyedén megbocsájtana, míg ugyanolyan vagy hasonló botlásokat, bűnöket máshogy mérne a nézősereg, ha az elkövető nő. A való életben sem vagyok a kettős mérce híve - bár hangsúlyoznám, hogy a való életben sokszor a nők vannak előnyösebb helyzetben csak azért, mert nők, és ez igazságtalan)   

A sorozat erénye, hogy minden karakternek megvan a maga esendősége és pozitív tulajdonsága, a szereplők közötti kapcsolatok élethűek, hihetők és egyediek. Szerintem a főszereplő srác például egy kissé seggfej. Ha nem lenne autista, akkor is seggfej lenne, de ezzel együtt lesz élő, lélegző alak.

A témaválasztás (autizmus) szintén nagyon tetszett, bár egyáltalán nem értek hozzá, így nem tudom, mennyire volt hiteles, de ha emiatt már elolvasok egy-egy cikket (például ezt), már akkor is nagyon sokat tett a sorozat az autista emberek elfogadásáért.  


Mások kritikái, véleményei:







2018. március 17., szombat

Olvasónapló: Ethan és Carter

Ryan Loveless: Ethan, who loved Carter 

Reménybeli sógoromtól, Öcsi fiújától kaptam kölcsön a könyvet. 

Nos. Mikor kérdezte, hogyan tetszett, elmondtam neki, hogy:

- A Tourette-szindrómáról már hallottam, tudtam, nagyjából hogyan kell elképzelni, de érdekesnek tartottam, hogy a főszereplő Tourettes, így a betegséggel küzdők mindennapjairól is olvashatok. A regény szerzője, Ryan Loveless (ugye ez csak álnév?!) nagyon is jól tudja, miről ír, Carter karakterének megformálásakor bevallottan önmagából indult ki. 

- A másik címszereplő, Ethan agysérülését viszont kicsit nehezebb volt megérteni, mert nem teljesen világos most sem számomra, hogy mennyire lehet önálló életvitelre alkalmas felnőttként tekinteni a regényben szereplő fiatal férfira és pontosan milyen problémákat okoz az agysérülés, milyen fejlesztési lehetőségek vannak. 

- De összességében rettenetesen tetszett, hogy nem egy "szokványos" meleg történet van a kezemben.

- A meleg szexjelenetek megírása gagyi volt, én jobbat tudnék íni. 


Amit (még) nem mondtam el neki, mert nem akarok bunkónak tűnni:

- A borító egy botrány. A címszereplő srácok közül az egyik vörös, Ethan jóval magasabb volt, ez többször poén forrása is volt. Ami miatt rettenetesen dühös vagyok erre a borítóra, hogy pont jószándék és tolerancia a kiadó részéről, hogy két különböző sérüléssel küzdő meleg fiatal egymásra találását  feldolgozó történetét kiadnak, erre egy ilyen sztereotip, semmitmondó képet választanak a borítónak. Annyi ötletem lenne! Csillagos ég, ahol a csillagok hangjegyek, vagy bármi, ami zene. Annál aranyosabb volt ez a két karakter és a történetük, minthogy egy ilyen bénasággal "letudják" a könyv "ruháját".  

- Elliot karaktere miatt (is) haragszom, mert számomra az egyik legérdekesebb, legösszetettebb szereplőnek tűnt, de "lógott a levegőben". Más szereplők is, de az ő esetében zavart a legjobban, mert sokkal több mindent ki lehetett volna belőle hozni 

- Ja, és hogy Elliot neve kétszer is feltűnt olyankor, amikor nyilvánvalóan Ethan nevének kellett volna ott szerepelni, ez nem is értem, milyen típusú hiba (szerkesztő, hogyan olvastad a könyvet?!) Az egyik jelenet konkrétan szexhez kötődött, nem értettem, mit keresne abban a szituációban egy 15 éves hetero kamaszsrác...

- Ahogy a Kereszt a szekrényben esetében is az amerikaiságra fogtam, s itt sem tudok másra gondolni: lehet, hogy csupán csak a kulturális különbözőség miatt nem tetszett a regényben számos dolog, s azért volt számomra furcsa, vagy érthetetlen. Ez a "két perce ismerek valakit és a legjobb barátom" típusú szituációk (és most nem Ethan betegségéről fakadó szélsőségességről beszélek!), meg hogy a kávézóban mindenki névről ismer mindenkit, no, ezek nekem érthetetlen dolgok.

Amit sosem fogok neki elmondani (mert egy sznob pics*nak tűnnék):

- Irodalmilag egy kalap kaki és a szórakoztató irodalmon belül is elég gyengén volt megírva. És nem hiszem, hogy a fordítás volt rossz. Ennek ellenére van helye, érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam. Mégis, alapvetően azt gondolom, hogy ezt az érdekes történetet sokkal-sokkal jobban meg lehetett volna írni, sokkal élettel telibb karaktereket lehetett volna "teremteni". Ahogy korábban írtam, a szereplők valahogy nem váltak hús-vér karakterekké, (erre írtam, hogy "lógtak a levegőben"), nem kaptak arcot. Nem vagyok író, nem tudom, hogyan lehet ezt elérni, de sokaknál működik. Itt nem működött. Értékelem, hogy a szerző maga írta meg a történetet, és biztosan hitelesebb (főleg a tourettes részek), de lehet egy kis "négerezés" ráfért volna.  

-  A meleg szexjelenetek megírása gagyi volt, én anno 18-20 évesen jobbat írtam. 


2018. február 5., hétfő

Január hónap legjei

Megválasztottuk 2018 január hónap filmjét és a hónap sorozatát. 

Nagyon nehéz volt, hosszú órák érvelései és a lista folyamatos szűkítése után sikerült csak dűlőre jutni. 

Na jó, nem. 

Két filmet láttunk a hónapban: A Blade runner 2049-et és az Egy szent szarvas meggyilkolását. 

Nekem sokkal jobban tetszett a Blade runner, mint Zebulonnak, sőt, ő kifejezetten a szent szarvas felé hajlott. Nálam azért nem volt ilyen egyértelmű, tényleg nem tudom, hogy csak Gosling miatt, de bízom benne, hogy nem csak amiatt, hanem egyszerűen jó film. És jó sci-fi, aminek külön örülök, mert az egyik kedvenc műfajom a dráma és a thriller mellett. De bármilyen jó is volt a Szárnyas fejvadász, az is tény, hogy az Egy szent szarvas meggyilkolása meg annyira különleges volt és annyira ellentmondásos érzéseket ébresztett bennem, és olyan morális kérdéseket vet fel, amin nem lehet egyszerűen túllépni. 

Így a hónap filmje az Egy szent szarvas meggyilkolása lett. 

Kép forrása: IMDb



Sorozatepizódból jóval többet néztünk meg:
Hatalmas kis hazugságok - teljes 1. évad
The end of the f***ing world  - teljes 1. évad
Electric dream - S01E01
The OA - teljes 1. évad
Black Mirror - S04E01 és S04E02 

No, a vicc, hogy itt sem volt kérdés, hogy ki a nyertes (mivel a zseniális The Sinnert még decemberben befejeztük). A január hónap sorozata a Hatalmas kis hazugságok lett. 

Kép forrása: IMDb


Mivel nem írtam róla, ezért pár gondolat arról, mi tetszett benne (szokásos SPOILERES módon):

- Nem voltak nagy, váratlan fordulatok benne, talán az egyetlen az autós ütközés volt, már ha azt váratlan fordulatnak lehet nevezni. Meg hogy végül ki lökte le a faszkalapot a lépcsőn. De amúgy kábé mindent lehetett sejteni. Jó, az, hogy valószínűleg a Skarsgard karakter lesz a halott, nem valamelyik nő, azt csak a hátulról a harmadik epizódban esett le, és vadul próbáltam visszaemlékezni, hogy tettek-e bármikor utalást a halott nemére, vagy minidig csak "body"-ként vagy hasonló gender-semleges módon utalgattak rá. Aztán az is segített a tippelgetésben, hogy a Shailene Woodley által alakított Jane karakter visszaemlékezésében szerintem Skarsgard játszotta az erőszakolót, és bár ugye nem láttuk az arcát, sőt az egész fickó sötétben volt, de annyira jellegzetes a testalkata... Meg hát tegye fel a kezét, aki a feleségével (Nicole Kidmanről még lesz szó később) való első agresszív megnyilvánulása után meglepődött, hogy ő volt az a seggfej. Ami amúgy több dolgot is jelent:
  • - akkor erőszakolta meg Jane-t, amikor már nagyban házas volt - tehát eleinte más nőkön élte ki a faszságait.
  • - Ziggynek van kettő féltestvére.

No, a lényeg, hogy kiszámítható volt, de talán nem is ez volt a lényege ennek a sorozatnak, az összeesküvés-elméletes sorozatokkal ellentétben (Pl. Lost, Westworld) itt nem is annyira az elrejtett igazság volt a lényeg, inkább a kiderítés hogyanja. 

- És ebben volt annyira jó a sorozat. A párbeszédek. És külön kiemelném a kedvenc visszatérőmet: a párkapcsolati terapeutás jeleneteket. A párkapcsolati erőszakműködésének iskolapéldája. Amúgy hiába faszkalapozom meg seggfejezem Perry karakterét, azért az lejött, hogy ő valahol tényleg egy nagyon beteg (értsd: sérült) ember és valószínűleg nem véletlenül lett ilyen - bízom benne, hogy a következő évadból ez majd kiderül. Ami persze nem menti fel, de árnyalja. Mert amikor kimentek elé a reptérre, akkor látszódott, hogy tényleg szereti  feleségét és hogy mennyire jól esett neki ez a gesztus. Igen, attól még egy faszkalap. 

- Reese Witherspoon. Gyönyörű, nekem amúgy a megcsalásos rész ellenére is ő volt a kedvenc karakterem. És a kislánya egyszerre volt idegesítő és nagyon cuki (pont mint egy átlagos gyerek).

- Fényképezés stb. nagyon szép volt  

- Érdekes, hogy hiába éltek hatalmas lakásokban, nekem általában inkább nem tetszettek a szereplők otthonai - persze lehet azért sem, mert nem tudom elképzelni, hogy egy tenger/óceánparti házban éljek. Szép, szép, de nem vonz. 

- Jajj, a díszbuzikról meg ne feledkezzek! A homoszexuálisok médiareprezentációjára én nagyon érzékeny vagyok (anno az alapszakos szakdolgozatom is erre a témára futott volna ki), és mindig harapok érte, ha a meleg szereplőket elbénázzák. És itt nagyon elbénázták. Most nem arról a poénról van szó, hogy a kávézós csávót melegnek gondolták. Ez okés. De volt a sok-sok sorozatban szereplő szülő között egy meleg apuka pár, és jó realizálni, hogy pont az ilyenek akasztják (ki teljesen jogosan!) a anti-liberális, inti-PC trollokat. Meg a melegek hiteles médiaszereplését támogatóként is. Mert a melegpárnak egy funkciója volt a sorozatban: hogy ők a meleg pár. Érdekes módon, a gyerekek 90 százalékát vagy csak anyuci vagy csak apuci vitte suliba (kivétel mondjuk a Witherspoon karakterének exe és új nője, de ugye ott értem, hogy a konfliktus fokozása miatt kellett, hogy mindig apu és anyu is egyszerre jelenjen meg). De a melegpárnak mindig együtt kellett jönnie, hogy EGYÉRTELMŰ legyen, hogy ők melegek. És hogy a sorozat milyen pc. Grrrr. Egydimenziós meleg karakterek helyett rendeseket kérek. Lásd - dierekt nem LMBT alaptémájú példák közül - Sírhant művek, Shameless, How to Get Away with Murder, ahol a melegség háttérbe is szorul, és a szereplő nem feltétlenül egy szent.  


  





2018. január 24., szerda

The Vanishing of Sidney Hall 

American Crime Story

Olvasom a hírt a második évadról (amit amúgy már nagyon várok! - Darren Criss újból meleg karaktert játszik?! Csak bele ne ragadjon...)

És eszembe jutott, hogy atya ég, mennyire jól játszott az első évadban Sarah Paulson! Kapott is érte pár díjat. A karaktere sorsán keresztül nagyon plasztikusan bemutatta be a sorozat az akkori kort. Sosem értettem, hogy mégis hogy a fészkes fenében befolyásolhatja a közvéleményt egy bűntény megítélésében azt, hogy a nyomozás vagy később a tárgyalások során az ügyben szereplő vád/védelem képviselőinek milyen a magánélete és kinézete? De ugyanez volt a szintén zseniális Hajsza című sorozatban, ahol szintén érintették ezt a témát: ott ugye úgy jött elő a kérdés, hogy mennyire befolyásolja az ügy megítélését, hogy a sajtótájékoztatón a nyomozás vezetője (Gillian Anderson alakításában) hogyan van felöltözve. 

Azonosulni is nagyon tudtam Marcia Clark karakterével (Istenem, de bénán néztem ki középiskolás koromban), és tudom, hogy ez a sorozatnak egy annyira elhanyagolható része volt, hogy ha egészében kivágják, akkor sem változtat semmit, és lehet, hogy gáz, hogy nekem ez maradt meg a sorozatból, de annyira szurkoltam, hogy összejöjjön a kollégájával (Sterling K. Brown játszotta), mert mindketten annyira megérdemelték volna egymást. 

Amerikaiként (pláne amerikai feketeként) biztosan egészen más lehetett nézni ezt a sorozatot, nekem nem rémlik gyerekkoromból, hogy az O.J. ügy nálunk különösebben nagy port kevert volna, de persze akkor kicsi voltam ahhoz, hogy érdekeljen. 

Ez a faji + celebritás kérdés még rettenetesen érdekes. Mármint tényleg érdekel, hogy hogyan lehet ennyire primitív az ember

2018. január 20., szombat

The end of the f****g world

Pár nap alatt megnéztük (köszi, Netflix), szigorúan beosztva. Bevallom, az első két részt nem láttam, mert bealudtam, de így is jó volt (főleg, hogy a trailert láttam, és informált voltam, miről szól.

2018. január 15., hétfő

Black Mirror 4. évad 1. rész

Jáááááj. Lehet az a baj, hogy tisztelem, de nem ismerem a Star Treket (gyerekkoromban néztem pár részt, és tetszett is, de nem vagyok egy nagy rajongó). Minden esetre nekem az egész annyira B kategóriásnak tűnt. Értem, hogy Star Trek stílus, és azért volt az a sok túljátszás (pl. mikor "dűlöngélt" az űrhajó), de valahogy nem tudtam élvezni, inkább idegesített, még ha tudtam is, miért ilyen ennek az epizódnak a stílusa.  

Viszont ez pont a mondanivaló kárára vált - báááár, most annyira attól sem voltam elragadtatva. Nem szeretem amikor az új évadokat valaki fanyalogva fogadja, és képtelen nyitni az újítás felé, mondván, hogy a régi jobb volt, de tény, hogy ez az irány nekem nem tetszett, sokkal alacsonyabb színvonalú volt, mint az előző évadok. 

De! Mivel antológia, így bízom benne, hogy csak az első rész volt ilyen kis szubkulturális, és az előttem álló részek között lesz még egy-két jó.  

Mások kritikái:

Egy szent szarvas meggyilkolása (2017)

Otthon Zebulonnal.

Fúúúú. Azok a párbeszédek.... Na, azok miatt is nehéz hová tenni a filmet, mert bennem inkább komikus hangulatot teremtett az, ahogy a filmben az emberek kommunikálnak. Mármint így nem beszél senki, ahogy a filmbeli karakterek! Szóval erről az oldalról (és sok más megvalósítás) számomra inkább volt kabaré, míg a cselekmény, a téma, a mögöttes mondanivaló meg baromi komoly.

Érdekes film volt, az a típus, ami másnap többször is eszedbe jut.

Yorgos Lanthimos rendezőtől már láttuk és szerettük A homár-t, aminek a főszerepét szintén Colin Farrell játszotta - vannak ezek a jellegzetes rendező-színész kooperációk, amik nagyon beválnak, úgy tűnik, a Lanthimos-Farrell is ilyen.



2018. január 7., vasárnap

Kirándulások


Hajdú-Bihar megye:
https://www.kastelyok.com/kastelyok.php
keress! :)


Borsod-Abaúj-Zemplén megye:
Füzérradvány, Károlyi; városi honlap, kirándulástippek, látogatható
Edelény

Csongrád megye:
Nagymagócs, Károlyi; kastélyok.com adatlap, jelenleg: szociális otthon, a parkba be lehet menni, de nem látogatható. :(

Heves megye:
Noszvaj, De la Motte; falu honlapja, jelenleg:

Zala megye:
Keszthely, Festetics; saját honlap, jelenleg: múzeum, látogatható

Somogy megye:
Visz, Jankovich; saját honlapkastélyok.com adatlap, jelenleg: szálloda és étterem

Pest megye:
Gödöllő, Grassalkovich; saját honlap, jelenleg: múzeum, látogatható

Nógrád megye:
Szirák, Teleki-Dégenfeld; saját honlap, jelenleg: szálloda és étterem
Szécsény, Forgách; saját honlap, jelenleg: múzeum, látogatható

Vas megye:
Sorokpolány, 

Fejér megye:
Székesfehérvár, Bory; kastélyok.com adatlap, jelenleg:

Fehérvárcsurgó, Károlyi; saját honlap, jelenleg: szálloda és étterem
Nádasdladány, Nádasdy; saját honlap, jelenleg: múzeum, látogatható


Békés megye:
Szabadkígyós, Wenckheim; saját honlap, jelenleg: múzeum, látogatható, de előre kell időpontot egyeztetni

Győr-Moson-Sopron megye:
Nagycenk, Széchenyi; községi honlap, jelenleg: múzeum
Fertőd, Eszterházy; saját holnap, jelenleg: múzeum, látogatható




Szárnyas fejvadász (Blade runner) 2049

Otthon Zebulonnal, 

mert bénák vagyunk, és nem bírtunk elmenni időben a moziba. 

Zebulon unta, nekem tetszett, bár tény, hogy lassú volt. Lehet, hogy érdemes lett volna az első részt megnézni, de úgy tudtuk, anélkül is érthető. És érthető is volt, de a katarzis nálam nagyobb lett volna, Zebulonnál meg talán lett volna....

Gosling kiskutya szemeivel továbbra bármit el lehet nekem adni, (nem tartom kifejezetten jó pasinak - arra ott van Jared Leto a semmi kis szerepidejével, de) valahogy van egy fantasztikus kisugárzása. Csak kicsit kezd is beleragadni ebbe a hallgatag jófiú szerepbe. Mondjuk nagyon jól áll neki (meg a kiskutyaszemeinek). 

Ha már szóba jött Leto: az ő szálát nem igazán értettem. A film egészére igaz volt, hogy nem nagyon rágta az ember szájába, hogy mi történik, ami nem is baj, alapvetően nekem bejön ez a stílus, de Leto karakterének motivációjáról csak annyi derült ki, hogy ő a gonosz kapitalista, akinek van egy gonosz replikánsa, meg még emellett gonosz is. Nem szeretem a fekete-fehér karaktereket. Kicsit a replinkáns lány esetében vártam is, hogy valami fordulat vagy jellemfejlődés lesz, no mindegy, kicsit ez a szál csalódás volt. Főleg úgy, hogy részben Leto miatt vártam nagyon a filmet. 
Azóta megtaláltam egy kisfilmet, mindjárt meg is tekintem.

A végén a sok magyar név, meg a lépcsőházas magyarul kiabálós jelenet zseniális volt.


Philip K. Dick könyve felkerült a listámra. (moly adatlap

port.hu adatlap és kritikák

Mások kritikái:
RetroShock! - kiváló és nagyon lelkes kritika, sokat magyaráz is, ez nekem sokat jelentett, mert nem láttam az első részt. 
Otherworld
Filmfreak
A jó, a rossz és a nézhetetlen - bevallom, nem hallgattam végig... 





2018. január 1., hétfő

anyám!
Peterson
Egy szent szarvas meggyilkolása
Szárnyas fejvadász 2049
Rögtönzött szerelem
A négyzet
Testről és lélekről
Oroszlán
A viszkis
Az igazi csoda
Amerikai pasztorál