Olvasni keveset olvastam, illetve igazából egy könyvet, Anna Gavalda Szerettem őt című regényét olvastam végig, egy másikkal (Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre) még szenvedek, de szerintem fel fogom adni, nem fogtak meg a karakterek, és így nem is érdekel a történetük - illemből meg minek olvassam.
Na, de Gavalda regényéről annyit, hogy sajnos én két részletben olvastam, és a kettő rész között elég sok idő telt el, pedig ez egy egyestés regény - az ember leül valamikor egy esős őszi szombat délután és végigolvassa. Nekem az a törés sajnos kihatott az olvasmányélményemre, pont megtörtem a regény szépen felépített érzelmi ívét. Az írásmódja nagyon furcsa volt, anyum úgy adta ide, a két könyvet, hogy a Gyógyír északi szélre a ponyva, ez meg a szépirodalom. De azok a nagyon rövid szakaszok, meg amikor nem tudod, hogy a következő bekezdés még az előző "jelenet" közvetlen folytatása vagy tíz perccel később, vagy egy nappal később történik, azért az néha zavaró volt számomra. A regény mondanivalójával meg totál nem tudok egyetérteni (nem is kell), engem - ahogy a főszereplőt is - inkább kiakasztott. Lehet túl fiatal vagyok még, meg értem, hogy egy életünk van bla, bla, de SPOILER az após akkor is egy gyáva alak volt (bár ezt ő is belátja önmagáról), így viszont akkor meg mit siránkozik. Na mindegy, biztos fiatal vagyok még ehhez. Az írásmódról még annyit, hogy szinte végig Máté (wm blogger) stílusára emlékeztetett és elég nehéz volt tőle elvonatkoztatni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése