Amiről még írni akartam, az a Skam című norvég ifjúsági sorozat. Most daráltam le az első három évadot, és a negyedikbe még csak belekezdtem, de a lelkesedés nem hagyott alább, sőt.
M. fel is tette a kérdést - valahogy így:
"Mi a csudáért nézel egy norvég nyelvű sorozatot (angol/magyar felirattal)?"
Nos, a sorozatba két szálon futottam bele
1) comment.com-on
2) youtube-on
Előbbit időnként áttekerem, a Skam-ról szóló cikket el is olvastam, de nem győzött meg annyira, hogy belenézzek. A másik szálon meg ugye a homofil mániám miatt bukkantak fel a 3. évad szerelmespárjáról szerkesztett rajongói videók újra meg újra, míg végül egyszer rá nem kattintottam egyre, hogy mit akar ennyire az arcomba tolni a tube. Hamar rájöttem, hogy ez az a sora, amit commenten is ajánlottak.
Aztán az epizódokat megtaláltam először angol felirattal, majd teljesen véletlenül magyar felirattal is. A legviccesebb, hogy alapvetően a harmadik évad miatt vágtam bele, erre eddig az volt a legunalmasabb. A sorozat pedig nagyon hamar bevonzott, aminek egyrészt az az oka, hogy infantilis vagyok, másrészt az, hogy a sorozat jó. A történetek egyszerűek, hétköznapik, így hihetők is. A szereplők szerethetők, nincsenek fekete-fehér, jó kontra gonosz emberek.
A sorozat norvég középiskolások mindennapjait mutatja be, minden évad más szereplőt emel a középpontba. Az első évad az első középsulis nappal kezdődik és egy barátok nélkül maradt leány botladozását nézhetjük, ahogy szépen kialakul körülötte egy squad csupa kívülálló lányból (például csatlakozik hozzájuk a muszlim Sana, akit a elején nem annyira bírtam, de a negyedik évadra, aminek ő a főszereplője, már nagyon érdekelni kezdett), miközben a párkapcsolatával is küzd.
A második évad (a kedvencem) totál meglepetés volt számomra, és annyira semmitmondó, klisés a történet (a "jókislány" és a "rosszfiú" egymásra talál), de mégis ehhez köthető a kedvenc jelentem:
Noora amúgy is az első évadtól a kedvencem volt, mert tényleg olyan túlidealizáltan, ugyanakkor mégis hihetően (hitelesen?) jókislány, vele tudtam a legkönnyebben azonosulni, csak én sosem voltam olyan menő. :D Az a szép amúgy a sorozatban, hogy a nagy egymásra találás mellett sok más nagyon komoly témát is érintenek benne, mint a szexuális erőszak/visszaélés, a verekedés és háború jogossága, anorexia (utóbbi totál kimondatlanul, de ehhez a témakörhöz kapcsolódik egy másik kedvenc jelenetem Noora és Vilde között).
A harmadik évad is olyan, hogy alapvetően arról szól, hogy a főszereplő fiú megküzd a szexuális orientációjával, de emellett SPOILER a mentális betegségek, vagyis egy konkrét mentális betegség okozza a konfliktust.
A negyedik évadból eddig 3 részt láttam, Sana és a kulturális különbségek vannak a középpontban.
Tetszik, ahogyan a technológia megjelenik és olyan organikusan illeszkedik a fiatalok mindennapjaiba, mint a való életben. Tetszik, hogy a szórakozás, dohányzás, alkohol, füvezés ott van, de nem tolták túl a biciklit (mint a Skinsben). Tetszik, hogy egy általam nem ismert kultúrába engedett betekintést. Tetszik, hogy a színészek hihetők, hitelesek, mégis mind olyan szépek*. Tetszik, hogy a konfliktuskezelésre adnak alternatív megoldásokat az ordibáláson túl.
Furcsa, hogy mindenki ennyire gazdag. Gondolom azért Norvégiában sem ez az átlag. Furcsa, hogy a szülők ebben a sorozatban sem jelennek meg (vagy csak nagyon marginálisan). Furcsa, hogy ami mégis kiderül a szülőkről, az elég gáz (most komolyan, a 15-17 éves gyerekeiket ott hagyják és lelépnek?! Ez derül ki Williamről, Nooraról, Evaról, Isakról).
* Oké, most tényleg nem akarok egy Noora-fangirl klubot alapítani, de annyira szép az a kislány (na jó, 22 éves)! Egy ideig totál zavarban is voltam, hogy miért látom ennyire szépnek, aztán megvilágosodtam. Fényképen nem jön ki, de rájöttem, hogy Josefine Pettersen teljesen Tom Hiddlestone-ra emlékeztet. :D
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése