Ryan Loveless: Ethan, who loved Carter
Reménybeli sógoromtól, Öcsi fiújától kaptam kölcsön a könyvet.
Reménybeli sógoromtól, Öcsi fiújától kaptam kölcsön a könyvet.
Nos. Mikor kérdezte, hogyan tetszett, elmondtam neki, hogy:
- A Tourette-szindrómáról már hallottam, tudtam, nagyjából hogyan kell elképzelni, de érdekesnek tartottam, hogy a főszereplő Tourettes, így a betegséggel küzdők mindennapjairól is olvashatok. A regény szerzője, Ryan Loveless (ugye ez csak álnév?!) nagyon is jól tudja, miről ír, Carter karakterének megformálásakor bevallottan önmagából indult ki.
- A másik címszereplő, Ethan agysérülését viszont kicsit nehezebb volt megérteni, mert nem teljesen világos most sem számomra, hogy mennyire lehet önálló életvitelre alkalmas felnőttként tekinteni a regényben szereplő fiatal férfira és pontosan milyen problémákat okoz az agysérülés, milyen fejlesztési lehetőségek vannak.
- De összességében rettenetesen tetszett, hogy nem egy "szokványos" meleg történet van a kezemben.
- A meleg szexjelenetek megírása gagyi volt, én jobbat tudnék íni.
Amit (még) nem mondtam el neki, mert nem akarok bunkónak tűnni:
- A borító egy botrány. A címszereplő srácok közül az egyik vörös, Ethan jóval magasabb volt, ez többször poén forrása is volt. Ami miatt rettenetesen dühös vagyok erre a borítóra, hogy pont jószándék és tolerancia a kiadó részéről, hogy két különböző sérüléssel küzdő meleg fiatal egymásra találását feldolgozó történetét kiadnak, erre egy ilyen sztereotip, semmitmondó képet választanak a borítónak. Annyi ötletem lenne! Csillagos ég, ahol a csillagok hangjegyek, vagy bármi, ami zene. Annál aranyosabb volt ez a két karakter és a történetük, minthogy egy ilyen bénasággal "letudják" a könyv "ruháját".
- Elliot karaktere miatt (is) haragszom, mert számomra az egyik legérdekesebb, legösszetettebb szereplőnek tűnt, de "lógott a levegőben". Más szereplők is, de az ő esetében zavart a legjobban, mert sokkal több mindent ki lehetett volna belőle hozni
- Ja, és hogy Elliot neve kétszer is feltűnt olyankor, amikor nyilvánvalóan Ethan nevének kellett volna ott szerepelni, ez nem is értem, milyen típusú hiba (szerkesztő, hogyan olvastad a könyvet?!) Az egyik jelenet konkrétan szexhez kötődött, nem értettem, mit keresne abban a szituációban egy 15 éves hetero kamaszsrác...
- Ahogy a Kereszt a szekrényben esetében is az amerikaiságra fogtam, s itt sem tudok másra gondolni: lehet, hogy csupán csak a kulturális különbözőség miatt nem tetszett a regényben számos dolog, s azért volt számomra furcsa, vagy érthetetlen. Ez a "két perce ismerek valakit és a legjobb barátom" típusú szituációk (és most nem Ethan betegségéről fakadó szélsőségességről beszélek!), meg hogy a kávézóban mindenki névről ismer mindenkit, no, ezek nekem érthetetlen dolgok.
Amit sosem fogok neki elmondani (mert egy sznob pics*nak tűnnék):
- Irodalmilag egy kalap kaki és a szórakoztató irodalmon belül is elég gyengén volt megírva. És nem hiszem, hogy a fordítás volt rossz. Ennek ellenére van helye, érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam. Mégis, alapvetően azt gondolom, hogy ezt az érdekes történetet sokkal-sokkal jobban meg lehetett volna írni, sokkal élettel telibb karaktereket lehetett volna "teremteni". Ahogy korábban írtam, a szereplők valahogy nem váltak hús-vér karakterekké, (erre írtam, hogy "lógtak a levegőben"), nem kaptak arcot. Nem vagyok író, nem tudom, hogyan lehet ezt elérni, de sokaknál működik. Itt nem működött. Értékelem, hogy a szerző maga írta meg a történetet, és biztosan hitelesebb (főleg a tourettes részek), de lehet egy kis "négerezés" ráfért volna.
- A meleg szexjelenetek megírása gagyi volt, én anno 18-20 évesen jobbat írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése