(fúúú, annyi bejegyzés van vázlatban, muszáj elkezdenem ledolgozni a lemaradást, de közben meg folyamatosan nézzük a filmeket meg a sorozatokat...)
Zebulontól kaptam névnapomra ezt a krimit. Igazából, mikor kiválasztottuk (igen, együtt vettük meg, aztán pár napra elzárta tőlem és csak a felköszöntésemkor kaptam meg), akkor úgy tudtuk, hogy az a nő írta, aki a holtodiglant, és ilyen szempontból kicsit buta a könyv borítója, mert abból is arra következtettem. Azóta megtanultam, hogy a Holtodiglant Gillian Flynn írta, ezt a könyvet pedig ugye Paula Hawkins.
A regény egyik főszereplője Rachel, aki ingázóként minden nap elvonatozik egykori háza előtt, és nem tudja megállni, hogy ki-kitekintsen az ott lakókra. Az egyik ott lakó párra (akiket nem ismer, mert az ő költözése után kerültek oda) felfigyel, el is nevezi őket magában, kitalál nekik egy képzeletbeli ideális életet - amilyenre ő is vágyik. A regény másik főszereplője pedig az a nő, akit Rachel kifigyel a vonatból.
A két szereplő narrálásában, az ő szemükön keresztül ismerjük meg a történetet - később még beesik egy harmadik nő nézőpontja a képbe. Kicsit az elején megzavart, hogy a két főszereplő történetszála időben elcsúszva következik egymás után, így ugrálunk a múltból a jelenbe és vissza, ahogyan Rachel (jelen) és a másik nő (múlt) szűrőjén keresztül egyre bonyolódik a cselekmény.
A vélemény szokásos módon SPOILERES
Ami tetszett:
- az alkoholizmus bemutatása
- a családon belüli erőszak egy nagyon érdekes formájának bemutatása
- izgalmas cselekmény
- olvasmányosság
Azt nem tudom, pozitív vagy negatív, hogy viszonylag hamar rájöttem, hogy ki a gyilkos, de persze több potenciális "jelölt" is felbukkan a kellő helyeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése