David Bowie

Sorban haltak meg olyan hírességek, akikről a hírek is beszámoltak, tele volt a facebook meg a 9gag is megosztásokkal. Alan Rickman halála meg is érintett, kedveltem nagyon, több szerepéért is, persze Piton professzorként, az Igazából szerelemben nyújtott alakításáért és a Robin Hood-os főgonoszként is nagyon a szívembe zártam.

David Bowie-t tudtam ki, de valamiért azt hittem, nincs igazán közöm hozzá, mire egymást követő napokban két videó is szembe jött velem a jutyúbon, figyelmeztetve arra, hogy senki sem kerülhet ki akkora zenei alakot, mint Bowie. :)

Szóval, az egyik, amiben Bowie is benne van, és imádom, az az Under Pressure.

 

A másik - s ezért erre a blogra került a bejegyzés, és nem a másikra - a C.R.A.Z.Y. c. francia-kanadai film egyik jelenete. A filmet meg szeretném nézetni Zebulonnal is, remélem, egyszer rá tudom venni. Eddig mindig nyafogott, hogy "jaaaaaj, buzis film", pedig ez egy olyan "bizis film", amiben aztán tényleg nem ez van a középpontban. Minden heterónak jó szívvel ajánlom (különösen meleg gyerekek szüleinek), egy gyöngyszem az a film! Na, de a lényeg az a jelenet, amiben főhősünk - egy lázadó, önmagát kereső kamaszfiú, Bowie rajongó - épp teli torokból énekli a kedvenc dalát:

Szóval, köszi, Bowie! És tudom, hogy az életműved jóval több ennél, de az én életemben így vagy jelen.