2016. 01. 09. (szombat este)
Zebulonnal
Most már komolyan kezdem azt gondolni, hogy velem van valami baj, hogy sorra olyan filmeket látok, amik nem tetszenek. És ha a péntek esti Everestre azt mondtam, hogy nem volt az igazi (bár nem rossz film, egyszer nézhető), akkor az agyonajnározott Sicarióra azt kell mondjam, nagyon nem volt az igazi, de az egyszer nézhető kategóriába se nagyon fér bele - így utólag. Vagy esetleg azoknak ajánlanám egyestés szórakozásra, akik szeretnének egy kellemeset aludni rajta (apum pl. a NB1-es meccseket szokta csukott szemmel nézni) , vagy azoknak, akik úgy néznek filmet (múltkor olvastam ezt facebook-on egy ismerősnél, ki is akadtam rajta), szóval, akik filmnézés közben társasjátékoznak, vagy más társas tevékenységet folytatnak. Egy a lényeg: A Socario "nézése" közben nyugodtan Végezhetsz gyakorlatilag bármilyen tevékenységet, ez így a vizsgaidőszakban kifejezetten hasznos.
Alapvetően nem az a baj, hogy lassú, mert a cselekmény elég pörgős (néha túlságosan is). A főszereplőnk (Emily Blunt játszotta) szemén keresztül látunk mindent, aki épp fiatal FBI ügynökként belecsöppen a mexikói drogkartellek elleni harcba, nem ért semmit, és mindenre rákérdez, így lesz előttünk is világos, hogy ki kicsoda, mit miért csinál "hivatalosan" és valójában.
Szóval a cselekmény alapvetően pörgős, de van a filmben annyi, de annyi üresjárat, amiket komolyan nem értettem. Például a mexikói rendőr otthoni jelenetei. Na, annak mi értelme volt? Mi volt ezzel az üzenet? Mit tett hozzá a filmhez? Vagy mikor bementek az alagútba, és mindenki elveszett a lemenő nap utáni sötétségben. Igen, szép volt, de feleslegesen túlnyújtott volt a jelenet.
Konkrétan untam a filmet, Zebulon majdnem elaludt rajta...
Ja! És a műfaj! Több helyen is thrillert olvastam-hallottam. Thriller, emberek?! Dehogy volt ez thriller. Dráma esetleg, akcióval fűszerezve. Semmi, de semmi feszültséget vagy izgalmat nem éltem át. És a film legfontosabb problémafelvetései (megszüntethető-e a teljesen a droghálózat, vagy már az a siker, ha valamennyire kontrollálható; átlépheti-e egy rendőr a hivatalos intézkedés szabályait; önbíráskodás vagy törvényesség stb., stb.) sem okoztak morális feszültséget.
Még - az egyébként legizgalmasabb és legegyedibb - konvojos jelenetnél sem éreztem a feszültséget. Az ötletet és a megvalósítást értékeltem, de ennyi. Egy rezignált "hm, ez ügyes volt" elmormolásánál többet nem váltott ki belőlem.
Úgy jártam ezzel a filmmel, mint annak idején a Bombák földjével. És nem lenne számomra ekkora csalódás, ha nem azt olvastam volna mindenhol róla, hogy 2015 legjobbja, meg hogy mennyire zseniális... Hasonló témában az Isten városa annak idején sokkal nagyobbat ütött nálam.
Viszont. Néhány pozitívum:
- A színészek
- A téma (főleg a drogra, annak romboló hatására, a drogkartellek kegyetlenségére és a korrupcióra gondolok)
- A hitelesség (már amennyire meg tudom ítélni, és ebbe amúgy tényleg szörnyű belegondolni)
Mások kritikái:
(keresés alatt :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése