A téma érdekelt minket Zebuval, azért ezt a filmet választottuk ki, és ez a rész rendben is volt. Ami érdekes, hogy túl hosszú volt, és mégis: sok mindent nem tudtunk meg belőle mélységében sem Neil Armstrongról, sem az 1969-es Holdra szállásról - utóbbiról talán kicsit többet. Ami egy életrajzi film esetében érdekes...
És nekem a drámai szál nem ütött. Nem értettem, nem tudta valahogy a film átadni, hogy mi az összefüggés a lányát gyászoló apa és a világűrt (na jó, a Holdat) meghódítani vágyó NASA mérnök között?
Miért kellett a filmbe belevinni irreális dolgokat? Armstrong a filmben beledobja a kislánya karkötőjét az egyik holdkráterbe - gondolom ez a gyászfolyamat elfogadás szakaszát szimbolizálta volna, de a valóságban nem történt ilyen (gondolom a millió protokoll miatt nem is történhetett volna) és ráadásul katarzist sem okozott.
Nem működött az, ami az Interstellarban vagy az egyik nagy kedvencemben, az Érkezésben (Arrival) igen. (Mindkét film kötelező darab, utóbbit érdemes kétszer is megnézni - teljesen más filmélményt ad másodjára, mikor már tudod.)
Ami mégis működött - és erre írtam, hogy a Holdra szállásról azért megtudtunk többet - az az, hogy mennyi idő, pénz, energia és emberélet volt az ára. Utóbbi az, amit fel sem tudok fogni, hogyan lehetett ennyi halált feldolgozni - persze láthattuk, hogy körülbelül sehogy.
Kicsit azért is volt csalódás, mert Chazelle filmjeit szeretem, a színészek - még a legapróbb mellékszálakat alakítók is - vérprofik. Érdekelt a téma, tetszett az életrajzi megközelítés is. Érdekes volt
Van ez így. Nem én vagyok az első ember, aki így gondolja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése