2015. 10. 30.
Otthon Zebulonnal
Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a Gone girl szerzőjének másik regényéből készült a film, meg hogy Nicolas Hoult is benne van, (Mennyi jó arcot termelt ki a Skins amúgy, nem?)
A film végén Zebu megjegyezte, hogy ez könyvben tök jó lehet, és minden bizonnyal igaza van, ez azonban azt is jelenti, hogy filmként viszont nem olyan igazán ütős. Talán mert túl lassú, vagy mert "csavarnak" (?) szánt "most akkor mi van? az ki?"-típusú értetlenkedések tűzdelték tele a filmet. Persze a lassúsága ellenére feszültséggel teli, és a végén minden kiderül (különösebb csavarok nélkül, egy meglepő fordulat talán van a végén). Jó, mondjuk ez a lassúság és fordulathiány a Gone girl-höz képest igaz, de az a film meg a csavarairól híres. :)
Érdekes, mostanában több olyan filmbe is belefutottunk, amiben a főszereplő nagyon antipatikus volt, ez a film is ilyen. Gondolom, ez konkrét koncepció is volt az alkotók részéről, de ha belegondolunk, teljesen reális, hogy ha valakinek lemészárolják az egész családját, az nem lesz felnőttként tündi-bündi, nyitott, kiegyensúlyozott hölgy. A bátyó személye (és gondolkodásmódja) kicsit homály nekem, azt nem tartom annyira "reálisnak".
Mások kritikái:
Videodrome -> jó magyarázat a csavarok hiányáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése