Zebulonnal otthon
Zabu nekem kedvezett, és megnéztük végre az Agymanókat. Régen láttam már animációs filmet, úgyhogy örültem neki, meg az előzetese annyira tetszett, hogy reméltem, hogy jó lesz az egész film.
Ééééés alapvetően tetszett, de azt azért sajnálom, hogy kevés volt az olyan jelenet, mint az előzetesben a vacsoraasztalos. Vagyis az az egy volt, meg a végén még pár. Persze így is érdekes volt, hogy a címszereplők az agy mindenféle bugyrában kalandoztak,de épp emiatt ez a mese (is) inkább felnőtteknek szólt, mint gyerekeknek.
A mondanivaló is tetszett, ami viszont szerintem kifejezetten gyerekeknek szól, mármint hogy: 1) mindenféle érzelemre szükségünk van, nem a boldogság (derű) az egyetlen, vagy nem az a legjobb. 2) nem lehetünk konstansan boldogok, de nem is kell 3) egy-egy emlékhez vagy élményhez több érzelem is kötődhet.
Egészen biztosan lesz folytatás, abban már remélem, több szereplő agymanói is szerepet kapnak, nem hiszem, hogy unalmas lenne egy hosszabb jelenetsort (vagy egy filmet) felfűzni hasonló módon.
Mások kritikái:
Szirmai
Other World
Videodrome
Kávészünet pszichológussal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése