2015. október 31., szombat

Sötét helyek

2015. 10. 30.
Otthon Zebulonnal


Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a Gone girl szerzőjének másik regényéből készült a film, meg  hogy Nicolas Hoult is benne van, (Mennyi jó arcot termelt ki a Skins amúgy, nem?)

A film végén Zebu megjegyezte, hogy ez könyvben tök jó lehet, és minden bizonnyal igaza van, ez azonban azt is jelenti, hogy filmként viszont nem olyan igazán ütős. Talán mert túl lassú, vagy mert "csavarnak" (?) szánt "most akkor mi van? az ki?"-típusú értetlenkedések tűzdelték tele a filmet. Persze a lassúsága ellenére feszültséggel teli, és a végén minden kiderül (különösebb csavarok nélkül, egy meglepő fordulat talán van a végén). Jó, mondjuk ez a lassúság és fordulathiány a Gone girl-höz képest igaz, de az a film meg a csavarairól híres. :)

Érdekes, mostanában több olyan filmbe is belefutottunk, amiben a főszereplő nagyon antipatikus volt, ez a film is ilyen. Gondolom, ez konkrét koncepció is volt az alkotók részéről, de ha belegondolunk, teljesen reális, hogy ha valakinek lemészárolják az egész családját, az nem lesz felnőttként tündi-bündi, nyitott, kiegyensúlyozott hölgy. A bátyó személye (és gondolkodásmódja) kicsit homály nekem, azt nem tartom annyira "reálisnak".  


Mások kritikái:
Videodrome -> jó magyarázat a csavarok hiányáról

2015. október 27., kedd

Agymanók

2015. 10. 25.
Zebulonnal otthon

Zabu nekem kedvezett, és megnéztük végre az Agymanókat. Régen láttam már animációs filmet, úgyhogy örültem neki, meg az előzetese annyira tetszett, hogy reméltem, hogy jó lesz az egész film.

Ééééés alapvetően tetszett, de azt azért sajnálom, hogy kevés volt az olyan jelenet, mint az előzetesben a vacsoraasztalos. Vagyis az az egy volt, meg a végén még pár. Persze így is érdekes volt, hogy a címszereplők az agy mindenféle bugyrában kalandoztak,de épp emiatt ez a mese (is) inkább felnőtteknek szólt, mint gyerekeknek.

A mondanivaló is tetszett, ami viszont szerintem kifejezetten gyerekeknek szól, mármint hogy: 1) mindenféle érzelemre szükségünk van, nem a boldogság (derű) az egyetlen, vagy nem az a legjobb. 2) nem lehetünk konstansan boldogok, de nem is kell 3) egy-egy emlékhez vagy élményhez több érzelem is kötődhet.    

Egészen biztosan lesz folytatás, abban már remélem, több szereplő agymanói is szerepet kapnak, nem hiszem, hogy unalmas lenne egy hosszabb jelenetsort (vagy egy filmet) felfűzni hasonló módon.

Mások kritikái:
Szirmai
Other World
Videodrome
Kávészünet pszichológussal





2015. október 8., csütörtök

Na, szóval a túlértékelt friss sorozatok.

Merthogy annyi új sorozatról hallom mostanában, hogy mennyire zseniális, és IMDb-n is tényleg jó pontszámokat kaptak. De már kezdem nem elhinni az IMDb-t sem, mert ami pár éve még egészen jól működött (hiszen annyi-annyi felhasználó van), és a régi filmek-sorozatok esetében tényleg megbízhatóan működik, addig manapság már teljesen torzít. Főleg néhány friss sorozat esetében, most egy ilyenről lesz szó.


Oké, szóval megnéztük Zebuval a Mr. Robot első évadát. Annyi jót hallottam már róla, hogy mikor Zebu mondta, hogy meg fogjuk nézni, nem nagyon ellenkeztem. Több helyről (jellemzően olyanoktól, akik nem értettek hozzá, és ezt mindig ki is emelték) hallottam, hogy a heckeres sorozat előnye, hogy nem technoblabla van benne, hanem reális programozási problémák. Erre a részére Zebu is mondta, hogy rendben van, és mondjuk neki el is hiszem.

A színészek nekem tetszettek, a fényképezés gyönyörű, szépséges kompozíciókkal, részben a Breaking Badet, részben az Utópia c. sorozatot juttatta eszünkbe. A történet is érdekes volt alapvetően, a zene-jelenet párosítások is nagyon ott voltak. 

De valahogy mégsem vonzott be, a karakterek nem érdekeltek, néha kifejezetten egykedvűen (unottan) néztem, hogy mi történik... Az egyik részen el is aludtam, de mondjuk ez semmit nem jelent, a Breaking Bad vonatos részén (!!!) is képes voltam elaludni, ami azért teljesítmény, lássuk be. Szóval kicsit érdektelen volt számomra, különösen a sorozat közepe (3-6. részek). 

Ennek ellenére a vége felpörgött, különösebben nem esett le az állam az utolsó résztől, de azért nem zártuk ki Zebuval, hogy megnézzük a 2. évadot. 

Lehet csak az a baj, hogy mivel mindenhol annyira túlpörögve beszéltek/írtak róla, többet vártam. Végülis összességében jó ez a sorozat. De nem egy Breaking Bad. És nem is egy Rectify... (És akkor majd jöhet egy bejegyzés a méltatlanul mellőzött sorozatokról...)

The One I Love

Otthon Zebulonnal

IMDb
Rotten