2018 február hónap legjobb filmjét a következők közül választottuk ki:
- Három óriásplakát Ebbing határában
- A víz érintése
- Galaxis őrzői 2. rész
- Kincsem
- Cloverfield paradoxon
És a hónap filmje:
Nos, egyik film sem ütötte meg azt a mércét, hogy egy vállvonogatós MEHHH-en kívül komolyabban foglalkoznék velük. Vagy írtam már róluk, vagy még lehet összeszedem magam... Nem ígérem...
2018 február hónap sorozatát pedig a következők közül:
- Hélix. (Hát inkább hagyjuk. Ez már a guilty pleasure kategóriába se fér bele.)
- Atypical
A hónap sorozata:
Atypical
És most úgy tűnhet, hogy persze, hogy ez lett a hónap sorozata, hiszen nem volt vetélytárs, de azt hozzáteszem, hogy Zebulon az utolsó rész megnézését követően az év sorozatának kiáltotta ki. Igen, februárban. És azért ez csak jelent valamit. Ahhoz képest, hogy nagy nehézségek és kitartó nyafogás árán tudtam rávenni, hogy elkezdjük nézni, mivel a trailer alapján nem tetszett neki. Vagy mert tini filmnek tűnt, vagy mert a főszereplője autista.
De az Atypicalban az a legjobb, hogy egyáltalán nem tinifilm. Ami valóban nem derül ki a trailerből az az, hogy az egész család és pár barát is a központban van, nem csak a 18 éves autista srác, és így sokkal árnyaltabban látunk bele a család életébe és abba, hogyan próbálnak segíteni a csajozni vágyó fiukon/testvérükön és ők maguk milyen problémákkal küzdenek.
Néhány kedvenc karakter:
Evan - Graham Rogers alakításában. A főszereplő tesójának pasija. Mondjuk könnyű is szeretni, mert kábé az egyetlen "hibátlan" karakter. De mégis pont ez a tisztasága tetszett nagyon.
Casey - Brigette Lundy-Paine alakításában. A főszereplő húga. Igazán hiteles kamasz karakter és annyira tetszett az, hogy ő maga simán bunkózott a tesójával, de anyatigrisként védte, ha bárki más próbálta meg szívatni.
Elsa, az anyuka - Jennifer Jason Leigh alakításában, aki producerként is részt vett a munkálatokban. Az ő karaktere szerintem a legnehezebb abban az értelemben, hogy szerintem a nézők 90 százaléka képtelen azonosulni vele és azonnal elkönyvelik egy hülye, irányításmániás, hűtlen picsának. És persze nem tökéletes és a megcsalás az megcsalás, de kommenteket olvasgatva továbbra is úgy látom, hogy az empátia totális hiánya jellemzi a sorozatnézőket. Egyből a Breaking Bad Skylere jutott eszembe, akit szintén mindenki hülyepicsázott, miközben ha fél percet rászán az ember arra, hogy az ő szemszögéből vizsgálja meg a dolgokat, rájön, hogy teljesen normálisan reagált mindenre. És talán Elsa esetében is lehetnénk elnézőbbek, ha többet megtudnánk a család életéről, mindennapjairól az események előtti időszakból. (Tényleg nem akarok ebből gender kérdést csinálni, de mintha a férfi karaktereknek mindenki mindent olyan könnyedén megbocsájtana, míg ugyanolyan vagy hasonló botlásokat, bűnöket máshogy mérne a nézősereg, ha az elkövető nő. A való életben sem vagyok a kettős mérce híve - bár hangsúlyoznám, hogy a való életben sokszor a nők vannak előnyösebb helyzetben csak azért, mert nők, és ez igazságtalan)
A sorozat erénye, hogy minden karakternek megvan a maga esendősége és pozitív tulajdonsága, a szereplők közötti kapcsolatok élethűek, hihetők és egyediek. Szerintem a főszereplő srác például egy kissé seggfej. Ha nem lenne autista, akkor is seggfej lenne, de ezzel együtt lesz élő, lélegző alak.
A témaválasztás (autizmus) szintén nagyon tetszett, bár egyáltalán nem értek hozzá, így nem tudom, mennyire volt hiteles, de ha emiatt már elolvasok egy-egy cikket (például ezt), már akkor is nagyon sokat tett a sorozat az autista emberek elfogadásáért.
Mások kritikái, véleményei:
