Nade. Most a könyvet is a kezembe kaparinthattam. Őszintén szólva, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy elolvassam, utólag nem is értem, de hát Zebu azért zseniális ajándékkitaláló, mert jobban tudja, hogy mire vágyom, mint én magam.
Kicsit féltem, hogy milyen lesz, mert fantasy műfajon belül csak a klasszikusokat olvastam (Tolkien univerzumából A gyűrűk ura trilógiát, a Babót, a Szilmarilokból részleteket, míg Martin világából a Tűz és jég dala sorozatot és a Hét királyság lovagját. Éééééééés ennnyi. Ha a Harry Potter számít, akkor azt is, de azt nem igazán ide sorolnám.
Ami nagyon tetszett a lengyel író művében, az a klasszikus európai mesék átformálása volt. Amúgy amilyen csekély értelmű medvebocs vagyok, nekem csak a második történetnél esett le, hogy ezek a Grimm mesék. És ez azért nem spoiler, mert onnantól kifejezetten vártam, hogy a következő melyik mese lesz.
Egyszerűen zseniális, ahogyan a jól ismert mese elemeit hogyan facsarja ki, vagy helyezi bele a saját világába a szerző. A főszereplőről, Geraltról nem sokat tudunk meg, de ezt annyira nem bántam, mármint van annyi előzetes tudásom a játékból, hogy el tudtam képzelni a dörmögését, meg úgy általában az egész világot. Persze a prekoncepciók korlátot is szabnak a fantáziának: világos, hogy Geralt számomra úgy néz ki, mint a játékban (és milyen jól néz ki!), de szerencsére volt elég új szereplő vagy szörny, amit "magamnak tudtam kitalálni", elképzelni.
Ami még nagyon bejött, hogy a könyv olvasásával párhuzamosan befejeztem a Hearts of Stone-t és elkezdtem a Blood and wine kiegészítőt. És tiszta vicc, hogy a regény felénél jártam, de már két döntésemet a játékban befolyásolták az olvasottak. Az egyik ráadásul elég fontos döntéshelyzet volt, a másik inkább csak érdekesség, utóbbit leírom, mert annyira melléktéma, hogy csak na. (Meg amúgy sem olvassa senki a blogom) Szóval azt kell eldönteni, hogy a lovagi tornán (ahol Geralt természetesen nyomozás miatt vesz részt, nem holmi kalandozásból) saját nevén induljon, vagy álnéven. És az álnév (és az álnévvel járó lovagi címer és ruházat) a regény egyik történetére utal vissza. A játékban lévő herold szépen el is mondja, hogy mivel jártas a címertanban, tudja, hogy ezen az álnéven egyszer főhősünk részt vett egy lakomán (ahol természetesen szintén nyomozott). Ez a történet a könyvben a Szépség és a szörnyeteg mese átirata volt, az ottani lakomán vett részt Geralt.
Olvasmányos. Nem a szerb antali értelemben, de könnyen olvasható, mégsem gagyi. Kicsit talán sok volt az infó (ez amúgy szerintem műfaji probléma), mármint túl sok név, helyszín, az utolsó használati tárgynak is valami idegen csengésű nevet kell adni stb, stb, de ez tényleg műfaji probléma, ez van a Trónok harcában is. A "világteremtés" része ez, értem, de néha kicsit sok, tömény. (Még a játékból hozott háttértudással együtt is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése