Tegnap fejeztük be a The Killing c. sorozat 4. évadát, ezzel - tudtommal - ki is végeztük a sorozatot. Nagyon érdekes volt, nagyon megkedveltük a két nyomozót, én még szívesen néztem volna őket.
IMDb adatlap
IMDb adatlap
Biztosan az eredeti dán is nagyon jó, nem tudom, mennyit változtattak rajta, gondolom a csavarok miatt csak kellett valamit... A főszereplő, Sarah Linden egy fiatal nyomozónő, aki egyedül neveli a kiskamasz fiát, és épp elköltözni készül vele a leendő férjéhez (már az esküvő időpontja is ki van tűzve), mikor megtalálják egy fiatal lány holttestét. Az ügy egyre inkább bevonzza és nem engedi Lindent, akit a nyomozásban egy zöldfülű nyomozó, Stephen Holder segít.
Mik tetszettek (nem sorrend):
- Tetszett, hogy a helyszín Seattle, nem a "szokásos" amerikai helyszínek. Ebben volt persze negatívum is: az a k*rva eső. Minden részben esett, persze ezzel remek módon atmoszférát teremtettek a sorozat borongós hangulatának, de néha már tényleg irritáló volt. Meg néha vicces is, mert már tényleg röhögtünk rajta, hogy állandóan esik.
- Tetszettek a karakterek, és nem csak a főbb, hanem a mellékkarakterek is. Nagyon eltalálták a színészeket is (a gyerekszínészeket is!). Nagyon nehezen szoktuk meg Lindent és az ő szmöreségét (főleg Zebulon nyöszörgött az első évadban sokat emiatt), illetve Holder suttyóságát, de a végére annál jobban megszerettük őket.
- Linden hiteles nyomozónő volt. Nem azt mondom, hogy ha egy rendőrnő/nyomozónő ki van sminkelve, akkor hiteltelen, és ha össze van fogva a haja és nem egy szépségkirálynő, akkor egyből az év nyomozójává válik, de nálam mindig elhasalnak azok a nyomozónők, akik tíz centis tűsarkú cipőben, frissen befésült loknis hajjal, pandára sminkelve rohangálnak.
- Ugyanakkor az is igaz, hogy Linden kicsit túltolta a nyomozást, Holderrel együtt remek mintapéldái az önsorsrontásnak és önrombolásnak, és borzasztó volt látni, hogy mennyire nem jó anya Linden - még ha kaptunk is rá magyarázatot, hogy miért ilyen.
- És ha már önsorsrontás: már az első évadban is többször emlegettük a The Killinget úgy, hogy ez egy nyomozós Breaking Bad, mert a főszereplőink tényleg évadról évadra, részről részre egyre mélyebbre süllyedtek lelkileg-mentálisan mind az emberi kapcsolataikban, mind a nyomozásban. Többször lett úgy vége egy-egy résznek, hogy pislogtunk, hogy na, ezt most hogy oldják meg, hogyan tovább?
- A nyomozások is egyre sötétebbek,vagyis a 4. évad kicsit kilóg, de az első két évadban még olyan körökben mozogtunk, ami legalább látszólag, külsőségeiben nem olyan sötét és mocskos (az első két évadban főleg politikai mellékszálak domináltak, kis lengyel maffiával és őslakos indián érdekcsoportokkal fűszerezve. Persze a meggyilkolt lány családjának gyásza ), de a 3. évadban a pedofília (számomra pedofília, ha egy felnőtt férfi 12-18 éves lányokkal-fiúkkal szexel, nem érdekel a beleegyezési korhatár), a gyermekpornó és -prostitúció, hajléktalanság, drog volt a nyomozást körülvevő közeg, és ez önmagában is borzasztóan nyomasztó és frusztráló volt, ráadásul egy sorozatgyilkos után nyomoztak. A 4. évadnak már egy felső-középosztályi bentlakásos iskola szolgáltat színteret, így nem a nyomozás, hanem a két nyomozó teszi sötétté a sorozatot.
- Nagyon fordulatos, ez az első két évadra különösen igaz. Persze ez is egy olyan tulajdonsága a sorozatnak, amit néha kicsit eltúloztak, de a második évadot ebből a szempontból kiemelném, mert annak a lezárása tényleg nagyot üt.
- Yoyo, Linden! Wathever.
Mások kritikái (hű, meglepett, mennyit találtam, s mennyit horror tematikájú blogon...):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése