Még ahhoz "kicsi vagyok", hogy évzáró filmes listákat írjak, illetve fogalmam sincs, hogy milyen filmeket láttam idén (azért is kezdtem filmes naplóba...), de az év felfedezését muszáj leírnom. Nos, három szálon közelítem meg a dolgot:
1) A gulity pleasure sorozatom a Glee. Igaz, lemaradtam benne, és szakaszosan nézem, mert időnként már túl sok nekem, de vissza-visszatérek hozzá. Nos, az alapvető karakterek mellett számtalan remek epizódszereplőt is felsorakoztat ez az egészen őrült szappanopera (he-he), a kevésbé ismert színészek neve nem szokott megmaradni az igen rossz memóriámban. No de az arcuk és a hangjuk!!! Így voltam a Vocal Adrenalin nevű, rivális énekkar vezető énekesével, Jessie St James-szel is.
2) A másik blogomban beszámoltam a Looking című sorozatról, ami nagyon tetszett nekem, és egész visszafogottan nyilatkoztam az egyik főszereplő karakterről, Patrikről, illetve az őt megformáló színészről. És az is leesett, hogy a Lookingban szereplő kiskutyaszemű, túlkoros nyunyó nerd bizony a Glee galád nőcsábásza. Nos, azóta kicsit átmentem fanatikus Jonathan Groff rajongóba, képes vagyok olyan videókat megnézni, amiben tök bénán elkészíti élete első koktélját, és vihogok rajta, mert hisz' *olyan cukiii*. Tiszta gáz.
3) Hosszas könyörgés után sikerült rávennem M-et, hogy nézze meg velem a Jégvarázs című agyonhájpolt mesét. Magyarul néztük, de ezért utána youtube-on belehallgattam az eredeti dalokba is, ekkor találtam egy videóra, amiben Kristoff karakterének a szinkronmunkáit végezték, és visítottam: Jonathan Groff volt az angol (amerikai, tudom, amerikai) szinkronhangja Kristoffnak. És komolyan fel vagyok háborodva rajta!
Disney! Miért?! Miért??? Kiválasztotok egy fantasztikus hangú, tehetséges Broadway énekest egy szerepre, majd nem énekeltetitek meg. Miért nem???? Miééééért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése