A könyv cselekményéről:
Annyiszor jött szembe 2 héten belül ez a könyv, hogy mikor apumnak ajándékot néztünk a könyvesboltban, véletlenül kinyenyerésztem magamnak ezt a könyvet. (Nem szándékoltam megvenni, de annyit nyaforásztam arról, hogy el akarom olvasni, mert a "csapból is ez folyik", hogy M. megvette nekem.
Arra világosan emlékszem, hogy a neten többször is felugrott hirdetésben a könyv, de egy instán frissen bekövetett lány írt a könyv borítójáról. Erről:
Az volt róla a vélemény az insta posztban, hogy érdekelte a lányt a cím alapján a regény, de a borító visszariasztotta.
Ez egy riasztó címlap? Engem meg pont ez motivált! A regény elolvasása után pláne azt mondom, hogy zseniális választás volt. (Engem személy szerint az riaszt vissza, ha egy regényen félmeztelen fickó van, sosem vennék a kezembe olyan könyvet. Blöá.)
No, magáról a regényről:
Nekem az írásmód (szerkesztési mód?) nem tetszett, én nem bírom, mikor a párbeszédek egymásba folynak, mármint arra gondolok, hogy nem gondolatjellel jelezte az író a párbeszédeket. Kicsit nekem néha egy nagyon alaposan megírt forgatókönyvnek tűnt - de csakis az elején. Aztán, biztosan azért is, mert megszoktam ezt a fajta írói-szerkesztői stílust, meg ahogyan mélyült a történet, úgy egyre jobban bevonzott a regény. A nyelvezete is tetszett.
Volt a regény vége felé egy nagyon érdekes jelenet, mikor a főszereplő srác depresszióval és pánikrohamokkal küzdött, és egy totál véletlen, marginális emberi kapcsolat (találkozás) zökkentette ki ebből, s adott neki motivációt a változáshoz. Rettenetesen tetszett ez a véletlen-szerűség.
A karakterek szimpatikusak voltak a hibáikkal együtt, én a sráccal (Conell) tudtam jobban hasonulni. Az egyik moly-hu véleményben nagyon lehúzták a két fiatal kapcsolatát, mondván, hogy kínlódás az egész, és ebben azért van valami, mert a konfliktusok forrását nagyrészt az adta, hogy nem kommunikáltak megfelelően (ami azért vicces, mert a barátságuk-szerelmük intellektuális kapcsolat is (a nyilvánvaló fizikai vonzalom mellett).
Szóval ja, néha fárasztó volt, de számomra rettenetesen érdekes is, de nem a két főszereplő kapcsolatának alakulása miatt, hanem - szakmai ártalom - a társadalomleírás, az ír egyetemi- és értelmiségi élet leírásai miatt, amik ugyan csak díszletként a háttérben húzódtak meg, de minden ezekre irányuló mondatot imádtam. Annyira, hogy az egyik órámon fel is fogok olvasni a regényből Bourdieu illusztrálására. Ez van, jobban izgatott egy munkás fiú helytállása az ír elitegyetemen, mint a gazdag, sérült lelkű szerelmével való kapcsolata. Én sem vagyok normális ember? :)
