Olvasónapló - Tony Parsons: A gyiloktáska

Imádtam.

Leftovers 2. évad

Ó, jaj. 

Még olvasgatok elemzéseket, meg értelmezéseket is, mert én komolyan nem értem ezt a sorozatot. 

Ami miatt szeretem: 

- a karakterek (annak ellenére, hogy nem mindig értem a motivációikat), de emberiek

- a színészek többsége

- a zene (!!!)

- az összeérő szálak, a több rész után összeálló képek

Amit nem:

- én túl európai (?), túl racionalista (?) és/vagy túl hívő vagyok ahhoz, hogy megértsem, hogyan viselkedhetnek ennyire irracionálisan emberek, mint a Bűnös Maradék vagy a hídnál gyülekező hippisereg. 

- a karakterek viselkedését sem értem mindig. Nora miért dobta be Erikáék házának ablakát? És ez egy a millió kérdésből...

Olvasnivaló egyelőre kommentár nélkül

Smoking barrels cikk

No, annyit csak írok, hogy az ősblogok linkgyűjtemények voltak egy-egy rövid kommentárral. Felidézem ezt a hagyományt, csak most a kommentár inkább magyarázkodás. (És talán egyszer ki is fejtem, hogy mik jutottak eszembe erről a cikkről...)

Tomorrowland (Holnapolisz)

2015. 12. 19.
Otthon Zebuval

IMDb

Rájöttem, hogy az a baj, hogy év közben megnéztük azokat a filmeket, amiket érdemes megnézni, így mostanra (pont a karácsony körüli szabadság-túltengésre) nem maradtak normális filmek. Ezért járhattunk úgy, hogy az első nyugis hétvégén kifogtuk a Tomorrowland című filmecskét. (Meg a Kingsmant, meg a MI - Fantom protokollt...)

A Holnapolisz eléggé irritált, több problémám is volt vele, de ez valószínű annak köszönhető, hogy totál mellélőttük a célcsoportot, mármint ez a film nem számol a felnőtt nézőkkel (szemben nagyon sok mesével, rajzfilmmel, ahol a felnőttekre is gondoltak, felnőttek számára érthető poénokat elrejtenek a sorok között). Tippem szerint a Tomorrowland esetében 12-15 év közötti gyerekek (inkább lányok?) lehettek a célcsoport, és nekik biztosan szórakoztató is a film, de mi Zebuval csak "becsületből" néztük végig. 

És a problémalista:

- a főszereplő. Nem tudom, kinek a koncepciója volt, hogy ilyen idegesítően túljátszott legyen a szerep, de már komikus volt, ahogyan állandóan vinnyogott meg ámuldozott.

- az egész történet homályos volt és zagyva, pedig az idegesítő főszereplőnk folyton kérdezgette, hogy "mivanmivan?!", de hozzánk, nézőkhöz sem jutott el a kellő mennyiségű információ. Pölö: most akkor miért, kik, hogyan hozták létre Tomorrowland-et? Kik éltek/élnek ott? Mit csinálnak? Hogyan hat ez ki a Földre? Ha a Föld "haldoklik", akkor az kihatással van Tomorrowlandre vagy sem? Ha nem, akkor miért nem olyan, mint a "reklámban/meghívóban", vagy a George Clooney által játszott karakter gyerekkorában? Ha igen, azaz kihat a Föld pusztulása Tomorrowlandre, akkor Dr. House-t miért nem érdekli az egész? Hova tűntek az emberek Tomorrowlandről? 

- gyerekekre szabott "poénok" vagy "akciók": látványos bénázások, majdnem leesik a szereplő a magasból, de pont megmenekül stb.

És az a baj, hogy ez a három problémacsokor pont elegendő ahhoz, hogy nekem nem tetszett a film. Voltak látványos jelenetek, alapvetően szép volt a látványvilág, az előzetesben és a filmben is többször használt búzamező nekem nagyon tetszett, illetve Holnapolisz koncepciója is. Alapvetően a mese mondanivalója is okés (a pozitív gondolatok ereje a pesszimizmussal szemben; a tudatos környezetvédelem, társadalmi felelősségvállalás és béke a környezetszennyezéssel, nemtörődömséggel és háborúval szemben; tettrekészség és cselekvés a passzivitással és a lemondással szemben). Csak valahogy mégsem érintett meg. 

Mások kritikái (még nem hallgattam meg őket, amint lesz időm...És ha lesz közte igénytelen, törlöm, de addig is):

HNA

Videodrome

Filmbarátok

Smoking barrels

Tuneup

Justin Mátyás

Tóth-Szenesi Péter

dinobotloga

Szeli

Sötét helyek

2015. 10. 30.

Otthon Zebulonnal

IMDb

Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a Gone girl szerzőjének másik regényéből készült a film, meg  hogy Nicolas Hoult is benne van, (Mennyi jó arcot termelt ki a Skins amúgy, nem?)

A film végén Zebu megjegyezte, hogy ez könyvben tök jó lehet, és minden bizonnyal igaza van, ez azonban azt is jelenti, hogy filmként viszont nem olyan igazán ütős. Talán mert túl lassú, vagy mert "csavarnak" (?) szánt "most akkor mi van? az ki?"-típusú értetlenkedések tűzdelték tele a filmet. Persze a lassúsága ellenére feszültséggel teli, és a végén minden kiderül (különösebb csavarok nélkül, egy meglepő fordulat talán van a végén). Jó, mondjuk ez a lassúság és fordulathiány a Gone girl-höz képest igaz, de az a film meg a csavarairól híres. :)

Érdekes, mostanában több olyan filmbe is belefutottunk, amiben a főszereplő nagyon antipatikus volt, ez a film is ilyen. Gondolom, ez konkrét koncepció is volt az alkotók részéről, de ha belegondolunk, teljesen reális, hogy ha valakinek lemészárolják az egész családját, az nem lesz felnőttként tündi-bündi, nyitott, kiegyensúlyozott hölgy. A bátyó személye (és gondolkodásmódja) kicsit homály nekem, azt nem tartom annyira "reálisnak".  

Mások kritikái:

Zsombor P

Videodrome -> jó magyarázat a csavarok hiányáról

Jerrycomovie

Agymanók

2015. 10. 25.
Zebulonnal otthon

Zabu nekem kedvezett, és megnéztük végre az Agymanókat. Régen láttam már animációs filmet, úgyhogy örültem neki, meg az előzetese annyira tetszett, hogy reméltem, hogy jó lesz az egész film.

Ééééés alapvetően tetszett, de azt azért sajnálom, hogy kevés volt az olyan jelenet, mint az előzetesben a vacsoraasztalos. Vagyis az az egy volt, meg a végén még pár. Persze így is érdekes volt, hogy a címszereplők az agy mindenféle bugyrában kalandoztak,de épp emiatt ez a mese (is) inkább felnőtteknek szólt, mint gyerekeknek.

A mondanivaló is tetszett, ami viszont szerintem kifejezetten gyerekeknek szól, mármint hogy: 1) mindenféle érzelemre szükségünk van, nem a boldogság (derű) az egyetlen, vagy nem az a legjobb. 2) nem lehetünk konstansan boldogok, de nem is kell 3) egy-egy emlékhez vagy élményhez több érzelem is kötődhet.    

Egészen biztosan lesz folytatás, abban már remélem, több szereplő agymanói is szerepet kapnak, nem hiszem, hogy unalmas lenne egy hosszabb jelenetsort (vagy egy filmet) felfűzni hasonló módon.

Mások kritikái:
Szirmai
Other World
Videodrome
Kávészünet pszichológussal

Na, szóval a túlértékelt friss sorozatok.

Merthogy annyi új sorozatról hallom mostanában, hogy mennyire zseniális, és IMDb-n is tényleg jó pontszámokat kaptak. De már kezdem nem elhinni az IMDb-t sem, mert ami pár éve még egészen jól működött (hiszen annyi-annyi felhasználó van), és a régi filmek-sorozatok esetében tényleg megbízhatóan működik, addig manapság már teljesen torzít. Főleg néhány friss sorozat esetében, most egy ilyenről lesz szó.

Oké, szóval megnéztük Zebuval a Mr. Robot első évadát. Annyi jót hallottam már róla, hogy mikor Zebu mondta, hogy meg fogjuk nézni, nem nagyon ellenkeztem. Több helyről (jellemzően olyanoktól, akik nem értettek hozzá, és ezt mindig ki is emelték) hallottam, hogy a heckeres sorozat előnye, hogy nem technoblabla van benne, hanem reális programozási problémák. Erre a részére Zebu is mondta, hogy rendben van, és mondjuk neki el is hiszem.

A színészek nekem tetszettek, a fényképezés gyönyörű, szépséges kompozíciókkal, részben a Breaking Badet, részben az Utópia c. sorozatot juttatta eszünkbe. A történet is érdekes volt alapvetően, a zene-jelenet párosítások is nagyon ott voltak. 

De valahogy mégsem vonzott be, a karakterek nem érdekeltek, néha kifejezetten egykedvűen (unottan) néztem, hogy mi történik... Az egyik részen el is aludtam, de mondjuk ez semmit nem jelent, a Breaking Bad vonatos részén (!!!) is képes voltam elaludni, ami azért teljesítmény, lássuk be. Szóval kicsit érdektelen volt számomra, különösen a sorozat közepe (3-6. részek). 

Ennek ellenére a vége felpörgött, különösebben nem esett le az állam az utolsó résztől, de azért nem zártuk ki Zebuval, hogy megnézzük a 2. évadot. 

Lehet csak az a baj, hogy mivel mindenhol annyira túlpörögve beszéltek/írtak róla, többet vártam. Végülis összességében jó ez a sorozat. De nem egy Breaking Bad. És nem is egy Rectify... (És akkor majd jöhet egy bejegyzés a méltatlanul mellőzött sorozatokról...)