Nehezen vonzott be a történet, nagyon furcsa volt a szövegszerkesztés, a nyelvezet. A zárdai élet bemutatása viszont nagyon tetszett, persze én mindent a régi iskolám helyszínein képzeltem el. A szereplők közül a korszellemmel haladó, reformista Virginia volt a kedvencem, meg a kis öreg pap, a Szelényi, míg a kvázi főszereplő Király Erzsi számomra annyira nem tűnt reálisnak. Lehet azért is, mert a zárda "politikai élete" sokkal jobban érdekelt volna, mint a "szerelmi szál", ami viszont szerintem jobban volt megírva. A regény rövid, és nem igazán ismertem meg a karaktereket, minden olyan gyorsan történt.
Lehet azért vártam tőle többet, mert azt hittem, hogy Szabó Magdás lesz,nyilván nem úgy, hogy teljesen az a stílus, de hasonló katartikus élményt vártam, vagy egy olyan Szerb Antalos "utazást". Hát, nem azt kaptam. Kicsit a csíkos könyvek és a felnőtt szépirodalom határán helyezném el, kissé inkább utóbbi felé billenve.
Azért majd adok egy esélyt a Színek és éveknek is - később, mert négy olvasatlan és két félbehagyott könyv vár még rám a polcon.
