Szokásos módos SPOILERES vélemény.
Bár ezt amúgy baromira felesleges leírni, mert bármilyen filmajánló oldalt megnézek (IMDb-től a port.hun át a kritikákig) mindenhol leírnak MINDENT a filmről.
És ezzel el is rontják az egész filmet. Én is olvastam a filmajánlókat, és szerintem ezzel a filmélményt azért kicsit elrontották.
Szerencsére én csak annyira emlékeztem, hogy a főszereplő karakter kislányokat ment meg. De bakker, már ez is spoiler!
És most megint muszáj kicsit írnom a vesszőparipámról, a trailerekről. Hogy mennyire nem éri meg trailereket nézni, és hogy a teaser mennyivel jobb műfaj! Komolyan nem tudom amúgy, mi szükség van a trailerre, vagy miért kellett ennek a két műfajnak különválnia. Én értem, hogy be kell vonzani az embereket a moziba, de vannak filmek, aminek az atmoszféráját teszik tönkre azzal, hogy előre a szánkba rágják a dolgokat.
De olyannal ritkán találkozom, hogy a "hivatalos" írott ajánlóban "elrontják" a filmet.
Mert a Sosem voltál itt-nek szerintem pont az a lényege, hogy szépen magadtól teszed össze a dolgokat. Magadtól jössz rá, mi történhetett a főszereplővel gyerekkorában. Magadról jössz rá, hogy FBI ügynök volt. Magadtól jössz rá, hogy katona volt. És hogy miket látott, miket élt át, aminek hatására ennyire szétcseszett a pszichéje. Nincs kimondva, hogy az anyja Alzheimeres, nincs kimondva, hogy az ügynöke az ügynöke. Sosem mondja ki egyik szereplő sem, hogy valószínűleg a Nina apja vastagon benne volt abban, hogy a kislánya pedofilok kezére jutott, mivel a valóságot nem tudjuk meg. Csak azt, hogy a főszereplő mint GONDOL, mi történhetett. És mindezt vizuálisan kifejezve, szavak és magyarázat nélkül.
Én azt sejtem, a rendező azt szerette volna, hogy ezekre a dolgokra a néző magától jöjjön rá.
Azt írtam, annyit tudtam előzetesen a filmről, hogy a főszereplő elrabolt kislányokat ment meg. És hogy már ez is spolier. És mekkora! A film első 5-10 percében, míg a főszereplőnk el nem jut az ügynökég, nem tudjuk, hogy mi történt. Annyit látunk, hogy egy hotelszobában mindenféle gyanús eszközöket összeszed a főszereplőnk egy szemeteszsákba. Azt látjuk, hogy van egy véres kalapács. Hogy van egy fénykép egy kislányról, amit eléget. Hogy bujkál, a hotelből a hátsó ajtón oson ki.
Ezek alapján arra is lehetne gondolni, hogy pont ő az agresszor.
Na mindegy, ez már így történt, a trailereket eddig is kerültem (a Love, Simon kapcsán még majd szintén szóba fogom hozni), de valami alapján meg csak el kell dönteni, hogy egy film érdekel-e vagy sem. Eddig ott volt az írott ajánló. Most már azokat is kerülni kell?
Másrészről persze segített a film értelmezésében az "előzetes tudás", nyilván így, hogy tudtam, hogy a főszereplő a jófiú és neki kell szurkolni. Pont a film minimalizmusa (jesszu', alig volt benne párbeszéd!) és az ezzel szemben a vizuálisan nagyon is beszédes emlékkép-bevillanások teremtik meg a film sajátos hangulatát.
A ki nem mondottság máshol is megjelenik: például amikor Joe elmegy először kimenteni Ninát, akkor a őrök leszerelését sosem mutatják élesben, hanem a biztonsági kamerákon keresztül látjuk, sokszor azt is csak utólag (azaz a rosszfiúk már a földön hevernek). Zebulonnak ez a megoldás kifejezetten nem tetszett, nekem is volt hiányérzetem, kissé "hiteltelenné" tette a figurát, másrészről tetszett, hogy nem egy "fröcsögjön a vér" típusú akciójelenetet láttunk. A rendező itt is ránk bízta, hogy elvégezzük a piszkos munkát és elképzeljük a mocskos részleteket.
És ha egy kifejezéssel kellene jellemezni ezt a filmet ez lenne: ki nem mondottság.
A Sosem voltál itt két(-három) nagyon komoly témával foglalkozik, hiszen a gyermekprostitúcióra kényszerítés, a poszttraumás stressz szindróma és érintőlegesen az Alzheimerrel való küzdelem (vagyis egy Alzheimeres családtagról való gondoskodás nehézségei) külön-külön is kemény témák, s láttunk is már ezekkel foglalkozó nagyon jó filmeket. A Sosem voltál itt-ben tetszett, hogy annak ellenére, hogy mind a három témakör nagyon komoly és rengeteget lehetne beszélni róla filmes nyelven, a rendező kb 90 percben tudott róluk úgy mondani valamit, hogy nem éreztem kevésnek egyiket sem.
A film erősségei még:
- A jelenet Joe és az anyja gyilkosa között zseniális volt.
- Ami nekem a Miami helyszínelők típusú sorozatokban/filmekben mindig hiányzik: hogy ebben a filmben megmutatják, hogy egy bűnüldözéssel, rendfenntartással foglalkozó embert (itt ugye FBI ügynököt, katonát) mennyire tönkre tud tenni lelkileg a munkája. Hogy mennyire nem lehet feldolgozni azt, hogy látod mások halálát, hogy nem tudsz mindig segíteni, hogy későn érsz oda, hogy találkozol azzal, hogy felfoghatatlan gonoszság van az emberekben. Azért persze láttunk már erre példát, a zseniális The Killing mindkét nyomozója, Holden és (yo yo) Linden is nem véletlenül voltak annyira szétcsúszva.
- Joaquin Phoenix. Ez az ember zseniális. Minden tiszteletem az olyan színészeké, mint Matthew McConaughey vagy Christian Bale, és ebbe a körbe felveszem Phoenixet is, hiszen hihetetlen, mennyire könnyen gyűlölhető karakter volt a Gladiátorban vagy mennyire imádnivaló a Her-ben és most mennyire nyomasztó a megtört magánnyomozó szerepében.
Mások kritikái:
