2015. 02. 26.
A Titkos Társasággal az irodában (!!!)
Sokkal jobb volt, mint amit vártam, persze nem zseniális, vagy ilyesmi, de jó kis szórakozást nyújtott, rengeteg jó poénnal, James Frankót frankón imádom. És biztosan meg fogjuk nézni itthon is Zebulonnal is, mert szerintem egy csomó poénról lemaradtam. (igen, szánalmas, de a vacsorámul szolgáló szendviccsel voltam elfoglalva. Maslow, vagy mi.)
A film megtekintésének körülményei is izgalmas és vicces. Három kolléga, "név szerint" Korea, Legkisebb és Hős (meg én), szóval négyesben kitaláltuk, hogy miért ne filmeznénk időként együtt titokban az irodában. Ráadásul egyfajta missziómnak tekintem a kiművelésüket, vagyis konkrétan egyikük (Hős) kiművelését. Ugyanis épp a Legkisebbnek magyaráztam, hogy milyen filmeket tartok jó filmnek, meg hogy ennek a megítélése mennyire műfajfüggő is, mert....:
Médea (lelkesen osztja az észt): ... világos, hogy rom-komban nehéz nagyot alkotni. Például az Igazából szerelem - bármennyire is imádom, és láttam már vagy tízszer és műfaján belül egész jó - nem ugyanaz a filmművészeti szint, mint mondjuk, mint mondjuk... hű, melyik filmet is mondjam...
Hős: Mint a Titanik?
És kajak lefagytam, mert ki kellett várnom, hátha elröhögi magát, és közli, hogy "ez csak egy vicc volt, tudom, hogy a Harcosok klubját akartad mondani"... De nem, halál komolyan gondolta.
Szóval igen, sznob vagyok, és a sznob ízlésemet igyekszem Koreával együtt ráerőltetni majd Legkisebbre és Hősre, de mindent a szent cél érdekében. :D
